A KIÁLLÍTÁS

A kiállítás koncepciója

A kiállításon Luxemburgi Zsigmond magyar (1387) és német-római király (1410/11), majd császár (1433) személyének és korának, az uralkodó művészi környezetének bemutatására vállalkozunk. Középpontban Luxemburgi Zsigmond színes egyénisége, politikai pályafutása és mecenatúrája áll, de célkitűzéseink között szerepel a császár életművét kísérő, vagy azzal kapcsolatba hozható kulturális és művészeti jelenségek és alkotások részletes bemutatása, kiemelve e jelenségek közül azokat, amelyek új megvilágításba állíthatják az uralkodó mentalitását és Közép-Európát mint kulturális tájat.

A kiállítás és a katalógus anyaga a következő egységekre tagolódik:

I. Az Anjou-örökség

A kiállítás látványos nyitányának az a célja, hogy bemutassa azt az udvari környezetet, amely az 1370-es évek végén és az 1380-as években az ifjú Luxemburgi Zsigmondot Magyarországon fogadta. Az udvari ékszerdivat emlékanyagának igényességét a zárai és váradi koronák, valamint az aacheni palástcsatok köré csoportosítható ötvösművek jelzik, a szobrászati anyag színvonala a pécsi Mária-kápolna szobordíszének Vilmos püspök címerével és a székesfehérvári uralkodói síremlékek töredékeivel jellemezhető. Itt jelennek meg az Anjou dinasztia utolsó tagjainak, Máriának, Hedvignek és Kis Károlynak az emlékei, többnyire pecsétek és ötvösművek formájában.

II. Luxemburgi Zsigmond portréja

A kiállítás főszereplője lép itt elénk a legszemélyesebb formában, hogy mint arcképek egész galériájának modellje mutatkozzék be. Ez a fejezet Zsigmond közvetlen arcképeit, csoportokba helyezett ábrázolásait, allegorikus képeit és kryptoportréit tartalmazza: festményeket, rajzokat, szobrokat és éremportrét. Az egykorú ábrázolások későbbi változatai és másolatai az elsősorban szakrális ikonográfiai keretbe illesztett, rejtett portrékkal együtt a típussá váló arckép és a portréműfaj késő középkori kialakulásának művészettörténeti problémáját vetik fel.

III. Pecsétek és pénzek

A katalógus teljességre törekvő, korpusz jellegű gyűjteményt ad közre Luxemburgi Zsigmond magyar királyi és birodalmi pecsétjeiből, valamint magyarországi pénzkibocsátásának emlékeiből. Ezt a birodalmi pénzek válogatott gyűjteménye egészíti ki. A kiállításon a pecsétek az okleveleken – eredeti nyomatokban – ott szerepelnek, ahol az adott oklevél történeti összefüggésében helyet foglal. A pecsétek egybefüggő bemutatása a katalógus feladata lesz.

IV. A sárkányos lovagok világa

A kiállítás egyik csúcspontja a 14. századi budai Anjou rezidenciát továbbépítő Zsigmond mecenatúrájának a bemutatása. A kiállítás a 15. század első évtizedeiben lezajlott nagyszabású építkezések emlékeiből elsősorban a szobrászati épületdísz és szobrászi berendezések emlékeit, az 1974-es budai szoborlelet fő darabjait és az azt kiegészítő, későbbi szoborleletek legjobbjait mutatja be. Itt alkalmazza a kiállítás először a művészettörténeti komparatisztika módszerét: a budai leletek mellett először lesznek nagy számban láthatók azok a francia, brabanti, Rajna-vidéki és ausztriai szobrászati alkotások, amelyeknek művészeti összefüggéséről régóta tud a szakkutatás.

A kiállítási egység számba veszi továbbá az uralkodót egész életében körülvevő színpompás udvari kultúra emlékeit. Bemutatásra kerülnek az udvari élet és reprezentáció kellékei, köztük ékszerek, asztaldíszek és díszfegyverek, valamint az ekkoriban az udvar környezetéből elterjedt sodronyzománc korai emlékeit. A kiállítás összegyűjti Zsigmond személyes könyvtárának szerényebb emlékeit, valamint az uralkodó tágabb környezetében keletkezett könyveket is. Az udvari életnek a lovagrendek és rendjelvények pompája is része volt. Az 1408-ban Zsigmond alapította Sárkány-rend emlékeinek lehetőleg teljes felvonultatása mellett bemutatásra kerülnek a kortárs külföldi lovagrendek emlékei, valamint a rendjelvényekkel ábrázolt lovagok képmásai. Ebben az egységben kap helyet a Sárkány-renddel kapcsolatba hozott csontfaragványos dísznyergek csoportja is. A Zsigmond udvarát és környezetét alkotó bárók, prelátusok és egyéb nemesek alakját személyes reprezentációjuk emlékeivel vonjuk be a kiállításba.

V. Hatalom és diplomácia

A király és császár életművének történettudományi, hadtörténeti aspektusból való bemutatása következik, kezdve az 1390-es évek Oszmán Birodalom-ellenes fellépéseitől a Velence elleni küzdelmeken keresztül a huszita háborúkig. Itt kapnak helyet a török birodalom elleni védekezés összefüggésében a balkáni, közöttük is leginkább a boszniai szövetségesek történeti, művészeti emlékei, építészeti faragványok és síremléktöredékek.

Az 1410-es évektől Zsigmond haláláig kifejtett birodalmi politikájának, uralkodói reprezentációjának, koronázásainak és az általa összehívott zsinatoknak történeti, kultúrtörténeti emlékei szintén ebbe a fejezetbe kerülnek. Kiemelt szerepet játszik a fejezet témái között a konstanzi zsinat története és Zsigmond diplomáciai tevékenységének az emlékanyaga, utazásainak története, mindenekelőtt az 1432-33-as itáliai utazás és a római császári koronázás körülményei és emlékei. Hangsúlyt kap a császárnak tulajdonított vagy általa vállalt birodalomeszme és reformelképzelés, amelyet a „Reformatio Sigismundi” fordulat is jelez.

VI. Utódok és emlékezet

A történeti jellegű fejezetek zárásaként ezt a rövid egységet Zsigmond temetkezésének és emlékezetének szánjuk. A nagyváradi temetkezés emlékei mellett a fejezet illusztrálja a császár alakjának a magyar, birodalmi és francia krónikás hagyományban kialakult képét. A kiállítás a császár nürnbergi „kultuszát” néhány kiemelkedő jelentőségű emlékkel – köztük Albrecht Dürer Luxemburgi Zsigmondról készült festményével – mutatja be. Zsigmond közvetlen utódait, Habsburg Albertet és V. Lászlót portréik, uralkodói pecsétjeik, néhány hozzájuk köthető könyv és műtárgy képviseli majd.

VII. Zsigmond országának művészete: az internacionális gótika

A kiállítást záró egység a Magyar Királyság Zsigmond kori művészetének legfontosabb emlékeit vonultatja fel, a környező területekkel való művészeti kölcsönhatások kontextusába ágyazva. A bevezető tanulmányok kitérnek a magyarországi városok Zsigmond kori virágzására és a korszak művészettörténeti problémáira. A szobrászatot magyarországi provenienciával rendelkező faszobrok mellett a tudományos újdonságot is jelentő nagyszebeni kőszobrászati emlékanyag képviseli majd.

A kiállítás egyik legfőbb látványossága Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki Kálvária-oltára lesz. Korszakunk festészeti emlékanyagának e főművét rajzok, festett díszű kódexlapok és néhány vele közelebbi vagy távolabbi kapcsolatban álló táblakép kíséri majd. Központi szerepet szánunk ebben a fejezetben a Magyar Nemzeti Galéria „Mária gravida”-képének, mely kitekintést enged a szomszédos osztrák tartományok festészetébe is. Ehhez kapcsolódóan magyarországi, szlovákiai és bécsi gyűjtemények azon táblaképei szerepelnek válogatásunkban, melyek vonatkozásában a hazai készítés vagy használat lehetősége esetlegesen szóba kerülhet. Ez a kiállítási egység – elsősorban pozsonyi misekönyvek felvonultatásával – a miniatúrafestészet legjelentősebb emlékeiből is ízelítőt ad. A záró részben szerepelnek a liturgiában szerepet játszó, kiemelkedő művészeti jelentőséggel bíró misekönyvek, kelyhek, úrmutatók, miseruhák, és megjelennek a magánhasználatra szánt házioltárok korai emlékei is.